A félelem 3 betűje RÁK

Sokat gondolkoztam, hogy megtegyem-e vagy sem. Írjak nektek erről a szőrnyű betegségről és az engem érintő részéről vagy ez nem az Anyakuckó oldalára való…

Hosszú dilemma után úgy döntöttem, megosztom veletek az én történetem. Több okom is van rá. Egyrészt én egy őszinte oldal, őszinte tulajdonosa vagyok és úgy gondolom, hogy az élet velejárója a nehézség is, erről is kell tudnunk beszélni. Másrészt nagyon sok blogot olvastam a beteg szemszögéből, de egyet sem találtam a hozzátartozó nézőpontjából.

Tehát egyrészt megmutatnám mindenkinek milyen hozzátartozóként megélni a betegséget, másrészt mindenkit arra szeretnék buzdítani, hogy bátran írjon nekünk a problémáiról, bánatáról, mert a szakembereink segítségével igyekszünk megkönnyíteni a helyzeteteket.

2012. februárjában kezdődött a mi történetünk. Én ekkor közel 4 hónapos terhes voltam a lányukkal. Anyukám élettársa hívott, hogy beszéljek anyuval, mert találtak valami foltot a tüdején, de nem akar egyelőre engem ezzel idegesíteni.

Az első napok azzal teltek, hogy egymást vigasztaltuk, biztos csak egy tüdőgyulladásból maradt vissza valami. Gyorsan észhez térített bennünket az élet, jött a következő diagnózis: daganat. Ekkor még anyukám naivan megkérdezte, hogy biztos, hogy rossz indulatú, a válasz elég kijózanító volt… igen, nincs jó indulatú tüdő daganat…

Márciusban már a Korányi kórház műtőjében feküdt. Eltávolították a bal felső lebenyét és néhány nyirokcsomóját.

Ekkor még hittem én is és Ő is, hogy meggyógyulhat…

(Szándékosan nem írom le a negatív kórházi tapasztalatokat, mert nem szeretném, ha a bejegyzéseim erről szólnának. Igen, nem tagadom rengeteg tapasztalatot szereztünk kórházról, orvosokról, nővérekről. Voltak nagyon rosszak és voltak nagyon jók. Volt hogy nagy hassal a folyóson veszekedtem és küzdöttem anyukámért és volt, hogy nagyon hálás voltam minden emberi szóért… de most a lelki oldalát szeretném megosztani veletek…)

Elkezdődött a kemoterápia és volt sugárkezelés is. Mire megszületett augusztusban a lányunk, azt hittük anyukám túl van a nehezén.

Nagyon pozitívan állt mindenhez és azt gondolom igazán erőn felül teljesített. Végtelenül büszke vagyok rá. Ezekben az időkeben sokat olvastam életmód váltásról, melyet szépen be is vezettünk az életébe. Pozitív gondolkodásról, szintén nem volt probléma.

Úgy éreztük együtt bármit legyőzünk és hittük mi megtesszük…