Nem tudom mi történt az éjszaka, de egyik gyerek sem tudott aludni.
Először az 10 éves ébresztett, hogy rosszat álmodott, majd a 20 hónapos sírt, pontosabban üvöltött bele az éjszakába. Ő még szopizik és ezt a műveletet nem is volt hajlandó abbahagyni. Amint megmozdultam, azonnal kiabált.
Cifra napnak nézünk elébe a kicsivel, mert mindketten fáradtak és türelmetlenek vagyunk. Azt csak remélem, hogy a nagy nem alszik el egyik óráján sem és apa is ébren vészeli át a mai napot…
És a végére egy kis túlélési praktika:
– nyugodt szívvel fogok lefeküdni a kicsivel aludni, amikor erre hajlandóságot mutat
– igen, nálunk is kupi van, igen, nem főztem
– a kupi megvár, az ebédet meg megrendelem
Ilyen éjszaka után csak így lehet elérni, hogy délutánra ne fogyjon el a türelem és a munkából fáradtan hazaérkezőket jó kedvel tudd fogadni.
Szerintem sokkal fontosabb, hogy egy szerető anya, türelmes feleség várja haza a családtagokat, mint egy tiszta lakás egy hárpiával.
Ti hogy gondoljátok?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: